Esztergom fürdőkultúrája

Esztergom fürdőkultúrája és a százéves Szent István Strandfürdő

Esztergom területén, a feltárt régészeti leletek tanúsága szerint, kelták és rómaiak is laktak. Ismerve a római kor magas színvonalú fürdőkultúráját, bizonyos, hogy a Szent Tamás hegy lábánál fakadó melegvizű forrásokat már ők is használták fürdőzésre. Az e forrásokból táplálkozó Hévíz tó már a középkorban létezett, a körülötte kialakult település az úgynevezett Hévíz (latinul: Aque Calidal) vagy szláv nyelven Toplicsa, Tapolca 1201-ig királyi birtok volt. Az 1100-as évek végén, III. Béla felesége, Antiociai Chatillon Anna épített itt fürdőt /balnea communia/. 1238-as feljegyzések pedig már mint magyarországi közfürdőként emlegetik az esztergomit. A középkorban folyamatosan működött Esztergomban melegvizes fürdő, mely túlélte a tatárdúlást, a törökök hódoltsága alatt pedig továbbfejlődött kultúrája.

1201-ben Imre király az esztergomi káptalannak adományozta a tavat és a környező települést. Az első esztergomi, és feltehetőleg magyarországi közfürdőt IV. Béla király a Keresztes lovagok esztergomi házának adományozta 1238-ban, akik Szent Erzsébetről elnevezett kórházat (ispotályt) építettek, s a fürdő vizét gyógyításra is használták. A XIII. szzázad végén az esztergomi káptalan malmokat működtetett, s fürdőiről is említés történik.

1543-ban a törökök elfoglalták Esztergomot, az érsekség és a káptalan elhagyta a várost. A Hévíz-tó és a környéke is a törökök fennhatósága alá került. A tó dél-keleti malmát lőpormalommá alakították át, s erőddel védték, Sibmacher 1595-ös Esztergom-metszetéről ismerjük a malom első ábrázolását. A törökök a tó észak-nyugati végénél álló nyolcszögletű kőből épített fürdőmedencét is használták, valamint díszes magánfürdőket is építettek. A Vízivárosban a városfalon belül Szép (Güzeldzse) Rusztem budai pasa fürdőt építtetett az 1559-1563-as évek között. A fürdő kétkupolás díszes épület volt, fürdőmedencéje kőlapborítású, az udvarát vörös márványlapokkal díszítették, s egy kőből faragott szökőkút is állt ott. Az 1594-95-ös várvisszavételi ostromban megsérült a fürdő, és nem épült újra, helyén lakóházat építettek Az úgynevezett Kis fürdő túlélte a török uralmat. Erről Evlia Cselebi török utazó 1663-ban a következőket írta:

„… a Budai kapu előtt egy kis erőd van, mely, miként Kanizsa vár tömésfala, tizenöt lépés vastag tömésfából áll. Ezen a falon belül az ároknál egy kis kupolás meleg fürdő van. Az idegenek és a szolgaféle népek ebbe a meleg fürdőbe járnak…”

1683-tól a terület ismét a káptalané lett. Gróf Sándor Antal királyi kamarás 1792-ben megvette a területet, a tó nyugati részét feltöltette, és a források vizét medencébe vezette, amely fölé fürdő-házat építtetett, a földszinten malmot üzemeltetett.

Újabb nagy fejlődési lendületet aztán az 1800-as években vett a fürdő és fürdőkultúra a városban. Horváth István, a Balassa Múzeum igazgatója kutatásában említi, hogy az 1840-es években nagyszabású építkezésbe kezdett itt az esztergomi főkáptalan, a mocsaras, nádas, hínáros Hévíz-tó medrét ugyanis feltöltette, egy 473 méter hosszúságú föld alatti alagútrendszeren elvezette a régi tómeder forrásainak összegyűjtött vizét, amit a kialakított strandmedencébe eresztettek. Az egykori mederben, 1600 vörösfenyő cölöpre Gramling Ignác és Zofahl Lőrinc tervei alapján megépült a klasszicista stílusú Fürdő Szálloda, melynek vendégeit éppúgy várta az új fürdő, mint a helyieket. A Fürdő Szálló az esztergomi társas élet központja is lett. Itt rendezték a nagyobb vármegyei és farsangi bálokat, s mindjárt az első években országos nagyságok is megfordultak falai között. 1848. szeptember 5-én Döblingbe menet itt szállt meg egy estére Széchenyi István, október 18-án Kossuth Lajos töltötte itt az éjszakát, mielőtt hajóval toborzó körrútjára indult. 1856. augusztus 31-én Liszt Ferenc volt a szálló vendége a bazilika felszentelésének napján, az Esztergomi mise bemutatása után.

1885-ben egy újabb fürdőt nyitott meg Eckstein Mór vállalkozó a káptalani malom mellett, amely egy nagyobb, egy kisebb társas fürdőt és három magánfürdőt foglalt magában. 1894-ben aztán az Esztergomi Takarékpénztár vette meg a fürdőt, és egy korszerűbb uszodát létesítettek, amely 1899-ben nyitott meg. Ezt követően 1907-ben kezdődött a Szent István Kút fúrása, a munkák során Zsigmondi Béla, artézi kútfúró 140 méterig jutott, majd 1909-ben nagyszabású munka keretében, a melegvíz-források feltárásáért mélyítették a fúrásokat. A fúrást a Raky német cég végezte, amely 323,5 méter mélyre mélyítette a kutat. A fúrás 1910. augusztus 4-én fejeződött be, a kútból pedig 29,6 Celsius-fokos vizet nyertek. Erre Váczy-Hübschl Kálmán tervei alapján építették meg a fedett uszodát, amelyet aztán 1912. április 18-án adtak át.

Az I. világháború megakasztotta a fejlődést, amely 1924-től azonban újabb lendületet vett. Akkor ugyanis az Esztergomi Takarékpénztár beruházásában a Fürdő Szálloda és a fürdő is bővült. Ennek köszönhetően 1927-ben megépült a 25 méter széles, 50 méter hosszú nagymedence, amely országos versenyek rendezésére is alkalmas volt, de hamarosan elkészült a kabinsor és egy különálló női fürdőmedence is a fedett uszoda mellett. A fejlesztés Blesz Ferenc kincstári főtanácsos és Rudolf István takarékpénztári vezérigazgató nevéhez fűződik. A fürdőben 1928. július 8-án már le is zajlott az első esztergomi Országos Úszóverseny Bárány István olimpikon részvételével.

Az 1944-ig, a fűthető férfiuszoda átadásáig tartó, újabb fejlődést a II. világháború ismét megakasztotta, a nagy tervek ráadásul a háború után már nem valósultak meg. Az államosítást követően 1954-től az esztergomi Városi Víz- és Csatornamű feladata volt a fürdő gondozása, a vállalat pedig csupán kisebb javításokat végzett egészen a 80-as évekig. Az 1980-as évek közepén aztán ismét felvetődött egy új, modern fedett uszoda építése, ez azonban végül csak terv maradt. Be kellett érnie a városnak azzal, hogy a strand medencéjét felújították, ami ennek köszönhetően 1989 júliusára feszített víztükrű lett.

Azóta a fürdő a 20. század elején szecessziós stílusban megálmodott fedett medencéjével együtt 2006-ban műemlékké vált Szent István Ártézi Fürdőegyüttes néven.

Esztergom vízbázisa

Esztergom melegforrásai, keletkezésük révén szorosan összefüggnek a táj geológiai felépítésével. A Szent Tamás – hegy és a Várhegy lábainál, két kőzet törésvonalán, ősidők óta természetes meleg források törtek fel. A Várhegy a Dunántúli Középhegység tagja, magja a felső triászi tengerből lerakódott dolomit. A Vaskapu – hegy középső miocénkori vulkáni hegysor nyugati határtagja, kőzete andezitbreccsa; ezeket közelíti meg a Kisalföld keletre nyúlt pleisztocén laza üledékekből felépült síksága. A Várhegy meredek oldalainak elszigetelt állása a törések következménye.

A város területén 14 meleg, illetve langyos forrás feltörése vehető számba. Ezenkívül mesterséges víz a Szent István artézi kút. A források három fő helyen csoportosultak: 1. A Szent Tamás – hegy DNy-i lábánál, 2. A Várhegy D-i, és 3. A Várhegy É-i lábánál. A legbővebb vizű források a Szent Tamás – hegy alatt, a mai Fürdőszálló és strandfürdő helyén, egykor meleg vizű tóvá szélesültek. (1. melléklet) Ez a soha be nem fagyó vízterület a „Hévíz-mocsár”, melyet ló úsztatásra használtak. A források a következők: Mala-forrás, Mosó-forrás, a kőfürdő forrásai és a szökevényforrások. Az említett Szent István-kút a fürdő területén van, s vize ott is kerül felhasználásra. A Mala-forráscsoport a térszín alatt átlag 3 – 4 m mélyen fakad, egy téglával kifalazott folyosórendszer fenekén. Ez a rendszer, több ágra oszolva, 473 m hosszban halad és benyúlik a Szent Tamás-hegy alá. A folyosórendszerben összegyűlő víz két irányban ereszthető le: egyfelől a Strandfürdő medencéjébe, másfelől egy zsilipen keresztül a Dunába. A Mosó-forrás a fürdő területén kívül fekszik, s nem használják, a szökevényforrások pedig – több forrás pontosan meg nem határozott helyen – a Kis Duna jobb partján szivárognak elő.

   Az esztergomi melegforrások hőfoka, vízhozama állandónak mondható. A víz 29 C° hőfoka télen illetve magas vízálláskor sem ingadozik bizonyítva azt, hogy a nagy mélységből ered, s hogy a Duna vizével illetve talajvízzel nem keveredik.

Esztergom forrásainak vegyelemzése:

1907-ben Blesz Ferenc takarékpénztári igazgató az esztergomi Takarékpénztár tulajdonát képező fürdő telepet gyógyfürdővé alakítás céljából, Dr. Hankó Vilmos vegyészt kérte fel  vegyelemzésére, mely elemzések szerint a Szt. István artézi főforrás vize tiszta hévvizek – akrothermák – közé sorolható.

Vizsgálata szerint 1000 gramm vízben:

A víz hőmérséklet      29 C°

Az esztergomi hévvizek összetétele és hőmérséklete alapján leginkább Bodendorf, Budenwelier, Johannesbad, Landeck, Neuhauss, Römerbad, Schlangenbad, Tobelbad, Warmbad, Wildbad, és Wolkemnstein híres fürdőhelyek hasonló természetű vizeivel azonos gyógyhatásúak.

A Földtani Intézet igazgatója, Lóczy Lajos szakértői véleménye szerint a vasas-kénes-magnéziumos víz bizonyítottan gyógyhatású és a budai Császárfürdővel azonos értékű.

A fürdőváros hanyatlása

 Esztergom egy páratlan fürdőkultúra hagyományait veszítette el az 1960-as években megkezdődött intenzív dorogi szénbányászat következtében. A nagyvonalú, túlerőltetett bányászat révén évenként 54 millió köbméter bányavizet emeltek ki, az eredménye a karsztvízszint jelentős csökkenése lett, az esztergomi 29 fokos víz hűlni kezdett, majd a 80-as években már alig érte el a 23 fokot. A bányászat megszűnésével a karsztvíz-szint emelkedni kezdett, ma már a víz hőmérséklete 27-27,5 fokos, mely remélhetőleg eléri a 28 fokot, ami a termálvíz kategória alsó határát jelenti.

A fürdő ügye tovább romlott, amikor 1965-ben mintegy 45 tonna betonnal fojtották el a női uszodát tápláló forrást, ezt akkor mérnöki bravúrként emlegették. Az egész országra jellemzően, egy-két kivételtől eltekintve nem fordítottak figyelmet a fürdőkultúra által teremtett értékekre. Gondatlanság miatt a még meglévő és működő fürdőinkben is helyreállhatatlan károk keletkeztek. 1986. tavaszán a mérhetetlenül elhanyagolt állapotban levő gőzfürdőt be kellett zárni, s a fürdőszállóra is hasonló sors várt. A mai napi nem történt fejlesztés az életveszélyes épületen.

Mindezek tudtában felmerül a kérdés, hogy nem a régi értékeit kellett-e volna először rendbe tennie a városnak, és csak utána kezdeni egy új fürdő építésébe. Esztergomban sokan gondolkodnak ily módon, és ezért nem értékelik a jelenlegi törekvéseket. Én bízom benne, hogy a mostani építkezéssel és a már végbemenet fejlesztésekkel nem fog megállni a fürdőkultúra újraélesztése és a fentiekben leírt problémák is változni fognak.

Az esztergomi Szent István Strandfürdő

1912-ben nyitotta meg kapuit az ország első fedett uszodája Esztergomban, a modern technikával (Európában ekkor kezdték a betonépítkezéseket) megalkotott, impozáns fürdőtelep nemcsak a városi közönségnek, hanem az ország minden vidékéről, s főként a fővárosból érkezett vendégeknek is felkeltette az érdeklődését. Ez a kis 20 méteres medence napjainkra korszerűtlenné vált, a téli hónapokban már a város és környéke igényeit nem tudta kielégíteni, főként csekély befogadó képessége miatt. A városvezetés a fürdőigazgató javaslatára 2000 végén úgy döntött, hogy mobil szerkezettel (felfújható sátorszerkezet) fedi le az 50 méteres medencét a téli hónapokra. A beruházás 52 millió forintból valósult meg. Ennek hatására a strand forgalma ötszörösére nőtt az elmúlt években. Lehetőség nyílt újabb sportszakosztályok létrejöttére, és a fürdővendégek így tágabb nyitvatartási időben és kényelmesebb, korszerűbb körülmények között kapcsolódhatnak ki. A „Buborék” építésével egy időben sorkerült a régi kazánház helyén egy új öltöző és kiszolgáló terület megépítésére, ahol zuhanyzók, szauna, masszázs várja a vendégeket.

A strandfürdőt 1927-ben adták át és ezzel Esztergom országosan elismert és kedvelt fürdőzőhelyé vált. Így emlékezik Babits Mihály egyik írásában az esztergomi strandról: „De itt az idegenforgalom! - bíztatnak vendégeim, a magyar Firenze plakátjaira mutatva, melyek ugyan nem annyira a művészettel csábítanak, mint a sporttal és stranddal.”

A fürdő előnyei, közé tartozik a belvárosi elhelyezkedése, melyet „Zöld szigetként” lehet jellemezni a történelmi belvárosban. A medencéből jól látható a Bazilika kupolája, a vár és a Pilis lankái. Magát a strandmedencét 1990-ben korszerűsítették jelenlegi állapotára.

Szent István Strandfürdő 100

A Szent István Strandfürdő Centenáriumi eseményével nem csak a százéves évfordulóját, hanem az ezeréves magyar fürdőkultúrát is megünnepelte. A jubileumi évfordulón egy egész napos családi rendezvényre várta május 12-én a fürdő az érdeklődőket, akiknek felhívta a figyelmét arra, hogy a strand megszokott létezése mellett, milyen színes és kalandos múltja van a középkortól kezdve, illetve hogyan is alakultak ki fürdőzési szokásaink.

Mindezt hely-, kultúr- és fürdőtörténeti előadásokkal, gyerekeknek vetélkedővel, kiállítással tárta a közönség elé, olyan neves szakemberek segítségével, mint dr. Prokopp Mária professzorasszony, művészettörténész, egyetemi tanár, Pifkó Péter helytörténész, Csombor Erzsébet a megyei levéltár vezetője, Várady Eszter, a Helischer József Városi Könyvtár igazgatója és Horváth István, a Duna Múzeum muzeológusa.

A történelem, a fürdő történetének felidézése mellett bemutatta a strand a centenáriumi program résztvevőinek értékeit, nevezetességeit illetve a fürdőben megfordult hírességeket, művészeket, sportolókat is.

Centenáriumi esemény előtt már márciusban elkezdődtek az ünnepi programok. Elsőként egy tizennyolc tablóból álló vándorkiállítást indult útjára, mely az esztergomi iskolákban ismertette a diákoknak, a tanároknak és az intézménybe látogató szülőknek az esztergomi strand történetét és fürdőkultúránk kialakulását. Ez a kérdésekkel is kiegészített tárlat adta a centenáriumi esemény egyik szerves részének, a diákok számára rendezett vetélkedőnknek az alapját. Emellett március 12-én zárult le az Ister-Granum Eurorégió területén, vízzel, fürdőzéssel kapcsolatosan meghirdetett fotópályázat is, melyet André Kertész tiszteletére valamint az 1917-ben, az esztergomi fürdőben készített, világhírű „Vízalatt úszó” című képe kapcsán szerveztek meg. Az ország minden pontjáról és Felvidékről is beérkezett közel százhúsz pályázati anyagot szakmai zsűri értékelte, majd a zsűrizett fotókból kiállítás nyílt március 16-án a Duna Múzeumban. Ezt követően minden egyes alkotásból tárlatot rendezett a fürdő május 12-ei ünnepségén is, a képeket pedig egyedülálló és rendhagyó módon a fedett uszodában és elsősorban annak medencéjében állított ki.

A százéves évforduló napján, április 18-án centenáriumi emlékfa-ültetéssel emlékezett meg a jubileumról a strandfürdő, mely ezen az eseményen Pozsonyi Ágnes, ifjúsági Európa-bajnok triatlonos és Kade Zoltán, ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmes úszó részvételével ültetett emlékfát.

A május 12-ei ünnepségen az érkezőket 9 órakor a Zeneiskola növendékeinek térzenéje köszöntötte, majd 10 órakor Prokopp Mária nyitotta meg a napot fürdőtörténeti előadásával, ezt követően a 90 éves Bérczi János, aki első alkalommal már a 30-as években megmártózott a strand vizében és az utóbbi negyven évében mindennap a fürdő vendége, elszavalta Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét. Ezután Fehér László tárogatóművész előadását hallgathatta meg a közönség, majd hatrészes óriás tablóknak köszönhetően a strandfürdő és a fedett uszoda történetét, az elmúlt száz év érdekességeit, kultúráját ismerhették meg a vendégek, akik egykori fürdőhöz kapcsolódó relikviákból is láthattak kiállítást. Közben egész nap a levéltár, a könyvtár és a Laskai Osvát Antikvárium kiadványaiból is válogathattak az érdeklődők.

Fél tizenegytől szeniorúszók, egykori esztergomi úszók és vízilabdázók versenyeztek több korcsoportban. A szeniorok 45 éves kortól kezdve akár 70 év felett is nevezhettek a küzdelemre. A szépszámú résztvevők idejét ugyan mérték a szervezők, ám végül minden indulót győztesként díjaztak a Prunkl János által megalkotott és Szlovák Andrea által öntött centenáriumi emlékplakettel, melyet dr. Szabó Tünde, a Magyar Úszó Szövetség főtitkára, az ünnepi esemény fővédnöke adott át a résztvevőknek.

A díjkiosztó után 13 órakor kezdődött a fürdő helytörténeti vetélkedője Ezeréves fürdőkultúra és a strandtörténet címmel. A résztvevő gyerekek a megmérettetésre a strandfürdő centenáriumára készített emblémázott pólót kaptak ajándékba, az iskolák csapatainak teljesítményét pedig Pifkó Péter, Várady Eszter és Horváth István értékelte. A vetélkedőt végül a József Attila Általános Iskola diákjai nyerték, ám mellettük minden csapat ajándékokkal, így a Magyar Úszó Szövetség által felajánlott tárgyakkal, úszásról szóló könyvekkel, oklevéllel térhetett haza. Emellett minden résztvevő tanulót egy-egy egész nyárra szóló strandbelépővel jutalmazott Heer Lajos igazgató. Közben fagylalt és vattacukor is várta a gyerekeket. Mindezek után a zeneiskola növendékeinek énekes produkciója valamint a Strigonia Vonósnégyes előadása szórakoztatta a jelenlévőket.

15 órakor megidézve az egyetemes európai kultúrát felavatta a strand André Kertész tiszteletére állítandó emléktábláját Kaposi Endre képzőművész méltatásában. Ezzel tisztelegve az elismert fotós előtt, aki 1917-ben az esztergomi strandon készítette világhírű Vízalatt úszó című képét. A táblaavatást követően vehették át elismerésüket a Duna Múzeum, az esztergomi művelődési ház és a strandfürdő által közösen megrendezett centenáriumi fotópályázat díjazottjai, akik a többi vendéggel együtt megtekinthették az összes pályaművet. A képekből álló kiállítást végül Rafael Balázs fotós, újságíró zárta le.

Az avatót és díjátadót követően az ezeréves fürdőkultúrát mutatta be Pifkó Péter helytörténész, majd kötetlen, véget nem érő beszélgetéssel, „híres esztergomi strandlátogatók szubjektív visszaemlékezéseivel” folytatódott az ünnep. Olyan neves strandra járók és korábbi sportolók, úszók elevenítették fel fürdővel kapcsolatos emlékeiket, mint Leitner József, Szeder Balázs, Egenhoffer Kinga, de üdvözletét küldte Kínából Horváthy Péter is, aki korábban könyvet is írt a strand történetéről, valamint Ausztráliából Till László is, aki esztergomiként 1954-ben tagja volt a torinói Európa-bajnokság 4x200 méteres aranyérmes gyorsváltó csapatának. A jelenlévőknek eközben, ahogy egész nap is, teakülönlegességeket fogyaszthattak.

A centenáriumi ünnepséget végül a fürdő díszes környezetében, 20 órától a meghívottaknak bál zárt le, melyet Szabó Tünde fővédnök és Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastruktúráért felelős államtitkára nyitott meg köszöntő szavaival. A Padlizsán Étteremnek köszönhető ünnepi vacsorát követően Pusztaszeri Kornél színművész előadása színesítette az estet, melyen a hazai jazz rangos képviselői, a Hot Jazz Band tagjai zenéltek.

Centenáriumi eseményeket a strand szűkös költségvetése ellenére, hála támogatóinak, a segítőkész összefogásnak sikerült megrendezni. A szponzorok hozzájárulása nélkül nem jöhetett volna létre az ünnepi programsorozat, melyért mindenkinek külön hálás a fürdő!